3.rész-Érzelmi kitörések

Alohaa xx. 
Omg! Kezdeném azzal hogy amikor megláttam a pipákat,komikat,feliratkozókat,sikítottam a szó szoros értelmében :33 Csodálatosak vagytok,tényleg <3 És egy kis apróság írói nevem mostantól Shawna Robinson,de csak Shawnat fogok írni mindenhol :)) Na de,nem is beszélek tovább,itt van a harmadik rész.Jó olvasást :*

Shawna xx.



-Gyere már,könyörgöm...szedd a lábad!-ordított rám Louis.
-Megyek már!
-Mi a tökömnek vagy ilyen lassú?
-Nincs nagy kedvem nyomorék faszfejekkel vásárolni.
-Akkor sajnálom,de baszottul velünk fogsz vásárolni.
-Annyira várom már.-emeltem égnek szemeimet.
-Ennyire azért ne lelkesedjél.
Bementünk valami pláza félébe,aztán a srácok voltak olyan kedvesek hogy,hagyták válasszak egy boltot,így mentünk be a London Style-ba.
-Figyelj,nem akarlak megzavarni,de választani kéne valami dögöset is.-incselkedett Zayn. Honnan gondoltam hogy meg fog szólalni valamelyikük.
-Figyelj,nem akarlak megzavarni,de szabad akaratú ember vagyok,úgy hogy azt veszek amit akarok.
-Le kéne szoknod a kötekedésről!
-Le kéne szoknotok a parancsolgatásról!
-Látod,már megint kötekedsz.Mikor érted meg végre,hogy itt mi parancsolunk,és nem Te?
Közelebb mentem hozzá és szúrósan a szemébe néztem.
-Azt leshetitek.
Majd ott hagytam a ruhák tömkelegében. Belső istennőm a büszkeségtől majd szét pukkadt. 
-Na jó,próbál fel ezt!-jött oda Niall. A kezembe nyomott egy vörös tangát.
-Minek kell tanga?
-Mert,nem fogsz mama bugyiban flangálni.
-Igazad van,mert nadrágban fogok.
-Olyan ritkán lesz.-vettet felém egy gúnyos mosolyt.
-A bugyikat nem is szokták felpróbálni. 
-Hát,pedig kicsi szívem,most felfogod.
Kikaptam kezéből az undorító ruhadarabot,és elindultam a próbafülke felé. Bementem,magamra zártam az ajtót. Felpróbáltam. Mondanom sem kell majd elhánytam a látványra. Miután megvizslattam hogy áll rajtam,gyors levettem és vissza vettem ruhámat. Kimentem. Mind az öten ott álltak.
Szóval Niall szólt nekik a nagy látványosságról,amiről lemaradtak. Gonosz vigyor jelent meg arcomon.
-Na,hogy áll?-kérdeztem meg gúnyosan. Mérgesen néztek rám. Arcomról a vigyor eltűnt,de bensőm még mindig a gyilkos röhögőgörcsben szenvedett.
-Miért nincs rajtad?- "fakadt" ki Zayn.
-Mert,nem fogom felvenni az egész üzlet előtt.
-Vagy,mert otthon szeretnéd megmutatni.-jelentette ki Liam.
-Biztos.-reagáltam unottan.
-Na jó,én ezeket kifizettem,aztán én és Niall elmegyünk.-mondta Harry,és már el is tűnt a ruhákkal.
-Hova mennek?-érdeklődtem.
-Dolguk van,de ne félj nem mennek el,itt lesznek, mellesleg mi még itt vagyunk.-válaszolt kérdésemre Zayn.
-Mi addig mi csinálunk?
-Amit szeretnél,kicsikém.-simította meg arcom Liam.
-Oh,láttam egy bárt,nem megyünk be?
-De,megyünk.-forgatta meg szemét. Rögtön tudtam hogy nem ilyen válaszra számított. Hát ezt eltaláltam.




Bementünk a bárba,beültünk egy boxba. Majd egy pincér féleség jött.
-Mit hozhatok? 
-Serina,mit kérsz?-érdeklődött Louis.
-Kávé.
-Srácok?
-Pepsi.-válaszolták egyhangúan.
-Akkor egy kávé és három pepsi lesz.
-A kávé erős legyen vagy tejes kávé?
-Tejes kávé,ha kérhetem.
-Rendben. Pár percet kérünk és hozzuk.
Zayn felhívta Niallt,hogy a pláza bárjában vagyunk,úgy hogy tudják hol kell keresni minket. Kissé aggódok a miatt hogy miért mentek el. Lehet valami kínzó eszközt vesznek? Vagy talán egy embert faggatnak? Túl sok kérdés,és egyikre sem tudom a választ. Közben meg jött a pincér a rendeléssel.
-Három pepsi és egy tejes kávé. Még valamit?
-Köszönjük,semmi más nem lesz.-válaszolt udvariasan Liam.
-Akkor ez így mind együtt 3.50 lesz.
Liam elő vette zsebéből a pénztárcát,majd átnyújtotta  az említett összeget a pincérnek. A férfi lerakta asztalunkra a számlát,és elment. Mi pedig elkezdtük szürcsölgetni az italainkat.
-Még nem meséltél magadról.-szólalt meg Louis.
Felnéztem rá a csészéből.
-Nem hiszem,hogy bármi is érdekelne benneteket velem kapcsolatban.-válaszoltam.
-Pedig érdekelne minket.-folytatta Zayn.
-Hát jó. Öhm...Texasban éltem anyuval. Egy művészeti gimibe jártam,de hétvégenként a barátnőm szüleinek vállalatánál dolgoztam. Ennyi elég?
-Igen. De az apád...Ő hol van?-kérdezte Liam.
-Apu...nos Ő börtönben van.
-Miért?-kérdezte ismét Liam.
-Drogcsempészetért.-lesütöttem szemeimet,éreztem hogy perceken belül sírni fogok. Soha nem meséltem senkinek egész idáig,most pedig öt egész pontosan három bérgyilkos ki kényszeríti belőlem még a szart is.
-Furcsa hogy múlt időben beszéltél.-jelentette ki Zayn.
-Múlt időben,mert mát nem Texasban élek,nem anyuval,nem járok suliba,sőt még dolgozni sem dolgozom!-fakadtam ki.
-Figyelj,nyugodj le!-csitítgatott Louis.
-Hogy legyek nyugodt,ha öt bérgyilkos elrabolt?-álltam fel az asztaltól. Most már kiabáltam. Nem érdekelt hogy ki bámul,és ki nevet rajtam. Nem bírtam tovább.
-Fogd már fel hogy nyilvános helyen vagyunk!-ordibált Zayn.
-Tudod mit,leszarom. Hadd tudja mindenki,milyen irányítás mániás hülyék vagytok!
Mind hármuknak megfeszült állkapcsa. Felálltak,Liam és Zayn megfogták felkarom,Louis előttünk ment. Kisiettünk a bárból.
-Hogy tisztába legyél vele,ma megismerkedsz a játszószobával.-súgta fülembe Louis.